Házasság…

2011 augusztus 18. | Szerző: csillám-por

A házasságunk nem egy tündérmese, nem hint rám
rózsaszirmokat és hétvégenként nem repít el Párizsba, de ha levágatom a
hajam, észreveszi. ha felöltözöm, hogy elmenjek valahová, megdicséri a
ruhámat. ha sírok, letörli a könnyeimet. és mikor magányos vagyok,
szeretettel vesz körül. ugyan kinek kell Párizs, ha megölelik helyette?

Csúfolódás…

2011 augusztus 18. | Szerző: csillám-por

 “Hogy miért nem reagálok a csúfolódásokra? Ez egyszerű

Láttam meghalni a szeretteimet, láttam unottan elfordulni a szerelmemet,
láttam kárörvendően nevetni a barátaimat… Ezután akadjak ki azon,
hogy valaki szénaboglyának titulálja a hajamat? Fájdalmat kellene
okoznia, hogy valakinek nem tetszik a táskám? Ugyan már…”

Társasjáték…

2011 augusztus 17. | Szerző: csillám-por

Az élet olyan, mint egy társasjáték. Megyünk körbe körbe, sose tudjuk hova lépünk, csak megtippelni tudjuk mi fog történni. Néha

szerencsekártyát húzunk, amin nem is biztos, hogy pozitív dolog áll, de

ha egyszer kihúztuk, akkor már nem hátrálhatunk vissza. És időről időre

visszaérkezünk a Startra és ott egy új szakasz kezdődik a játékban.

Emberek kiesnek a játékból, és egyszer neked is abba kell hagyni.

Csak arra kell törekedni, hogy minél több mezőre rálépj, és még ha úgy
is érzed, hogy nem is akarsz tovább játszani, akkor se hagyd abba, hisz
ki tudja, hogy a következő mezőn nem-e egy szerencsekártya vár, egy
olyan mondattal, hogy menj vissza a Startra és kezd újra a játékot…

Élet…

2011 augusztus 17. | Szerző: csillám-por

“Ha találsz valakit,akibe mindennap első látásra beleszeretsz úgy,hogy közben az az érzés nem múlik és csak erősebb lesz és úgy érzed bármit megtennél érte az a szerelem.Az igaz szerelem pedig az,amikor már úgy érzed, nem szeretheted ennél jobban mégis meglepődsz mindennap hogy mégis.És nem érzed azt h bármit megtennél érte,hanem mégis teszed érte.Amikor már nem kellenek indokok,hogy miért is szereted te magad sem tudod,hogy miért egyszerűen csak szereted mindennél jobban és az életeddé vált!!!”

Cirkusz az egész világ…

2011 augusztus 13. | Szerző: csillám-por

Gyere el velem egyszer a
cirkuszba. Veszünk vattacukrot meg popcornt és újra igazi gyerekként
viselkedünk majd. Körülöttünk tágra nyílt szemekkel figyelik majd a
kislányok és a kisfiúk az akrobatákat és csodálkozva mutogatnak az
üvöltő oroszlánokra. Együtt nevetünk majd a közönséggel a bohócokon és
vidáman tapsolunk majd ha sikerült a bűvészmutatványa. Bent ülünk majd a
sárga és kék csíkos ponyva alatt. Az orrunkon beszippantva az édességek
az állatok és az emberek illatának keveredését. Te majd átölelsz és én
nevetek. Nevetek mert jól fogom magam érezni újra naiv kisgyerekként aki
elhisz mindent amit lát. Te is együtt nevetsz majd velem, bár sose
fogod megérteni mért akartam én cirkuszba jönni veled, ahol már annyi
álom valóra vált…

Csók…

2011 augusztus 13. | Szerző: csillám-por

Amikor
megcsókol,nem csinál semmi mást csak csókol. Én vagyok a világegyetem
és a pillanat az örökké valóság,mert nem tervez közben semmit,nem akar
elérni semmit.Csak csókol…lélegzetelállító.

Ki vagyok én?

2011 augusztus 13. | Szerző: csillám-por

 Hogy ki vagyok én? Egy hangtalan kiáltás, egy felszáradt esőcsepp maradéka a sivatag homokján, egy ajkak nélkül születő csók, egy kéztelen kézfogás, egy nem látott látomás, egy bennragadt vallomás, egy sosem volt létvilág… én vagyok az olvadó hópihe egy tiszta szív forró sóhaján, s én vagyok a BOHÓC, hogy nevess az elmúlás fájdalmán…